Magyarországon a nyugat-európai országokhoz képest még mindig sokkal kevesebben bérelnek lakást, a többség saját tulajdonú ingatlanban él. Ennek ellenére a lakásbérlés nálunk is egyre elfogadottabbá válik, a tavalyi évben országosan a lakosság 11 százaléka bérelt lakásban élt. Ennek kapcsán megnéztük, hogy kik választják a magánbérletet vagy az önkormányzati bérlakást a különböző jövedelmi viszonyok szintjén, valamint mennyire elterjedt a lakásbérlés a kisebb és mennyire a nagyobb lakosságszámú településeken.

Míg 2011-ben még csak az ország népességének 8 százaléka lakott bérelt lakásban, addig 2015-re ennek aránya 11 százalékra nőtt. Országrészenként és társadalmi csoportonként természetesen ebben is nagy eltérések vannak, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a bérléseken belül meg kell különböztetni a piaci alapú magánbérletet és a szociális alapon működő önkormányzati bérlakást is.

Bérelt lakások a különböző településeken

Budapesten a legnagyobb a bérelt lakásban élők aránya. A fővárosban élők 11 százaléka magánbérleti konstrukcióban bérli lakását, ami mellett a lakosság további 6 százaléka önkormányzati bérlakásban él. Összességében tehát a fővárosban élők 17 százaléka, azaz minden hatodik lakos bérelt lakásban él. Ha a százezer főnél népesebb megyeszékhelyeket nézzük, valamivel kisebb ennek aránya, ott 10 százalék választja a magánbérletet, 5 százalék az önkormányzati bérlakásokat. Tovább haladva a kisebb népességű városok felé egyre kevesebben bérelnek lakást és egyre többen élnek saját tulajdonú ingatlanban. Míg a közepes méretű 30-50 ezer fős városokban majdnem minden tizedik, addig a 10 ezer főnél kisebb városokban csak mind huszadik ember él bérelt lakásban. Ami pedig az ezer főnél kisebb községeket illeti, az ott lakók mindössze 3 százaléka bérli lakását.

Bérelt lakások jövedelmi viszonyok szerint

Elsőre azt feltételezhetjük, hogy a magasabb jövedelműek engedhetik meg maguknak, hogy fizetésük egy részét a lakbérre költsék, a valóságban azonban ez csak részben igaz. Jövedelmi tizedek szerint ugyan a bérelt magánlakásokban élők aránya valóban a legmagasabb jövedelműeknél a legnagyobb, de szinte ugyanannyian - minden tizedik lakos - élnek bérelt magánlakásban a legalacsonyabb jövedelműek között is. Ennek háttere azonban eltérő a két csoportnál. Míg előbbiek esetében a magasabb életszínvonal lehetővé teszi, hogy egy tudatos választás eredményeként a mobilitást fenntartva döntsenek a magánbérlet mellett, addig utóbbiaknál vagyis a legszegényebb társadalmi csoportnál a lakáspiacról való kiszorulás eredményeként egy kényszerhelyzet okozza a magánbérleti létet. A legkevesebben az átlagjövedelemnél kicsivel alacsonyabb jövedelmi csoportban élők közül bérelnek lakást.

Az önkormányzati bérlakásokat illetően már más a helyzet. Ott a legkisebb jövedelműektől a legnagyobb jövedelműek felé fokozatos a csökkenés. Míg a legszegényebbeknek 7,5 százaléka él önkormányzati bérlakásban, addig a legmagasabb jövedelműeknek mindössze 1,5 százaléka.

Jövedelmi különbségek Magyarországon

A KSH adatai alapján jelenleg a magyar nettó átlagfizetés 170 ezer forint körül van havonta, a lakbér szempontjából érdemes azonban az egy háztartásban élők jövedelmét nézni. Az egy háztartásban élők közül az inaktívak - gyermekek, munkanélküliek, tanulók - miatt az egy főre jutó átlagjövedelem nettó 80-90 ezer forint havonta. A legfelső jövedelmi tizedben ez 220 ezer forint, míg a legalsóban a 30 ezer forintot sem éri el. Kétkeresős családmodellt nézve tehát, az átlag havi 340 ezer forint családonként, azonban a magyar családok kétharmadának jelenleg ennél kevesebb áll rendelkezésre.

Lakásbérlés szempontjából azokban a háztartásokban ahol az összejövedelem 30 százalékát elérik a lakhatási költségek fokozatosan fogyasztási problémák lépnek fel, ellehetetlenítve a háztartás hatékony működését. Egy átlagos 100 ezer forintos albérlettel számolva ez azt feltételezi, hogy a magyar háztartások kétharmada egyáltalán nem engedheti meg magának a lakásbérlést.
 

Bérlakások Európában

A lakásbérlésnek nagyobb hagyománya van a nyugat-európai országokban, mint keleten. Jól mutatja ezt, hogy a saját tulajdonú lakások arányának listáját 6 kelet-európai ország - köztük Magyarország - vezeti. A legnagyobb arányban Németországban, Ausztriában és Svájcban bérelnek lakást. Előbbi kettőben közel 50 százalék a bérelt lakásban élők aránya, míg utóbbi az egyetlen ország a listán, ahol többen élnek bérelt lakásban, mint saját tulajdonúban.

Ennek a hagyományokon túl anyagi okai is vannak. Németországban a lakbérek emelkedése ellenére egy család a teljes jövedelmének a 25 százalékából a legtöbb városban ki tud bérelni egy 70-90 négyzetméteres lakást.

Magyarországon az Otthontérkép statisztikái alapján a Dunántúlon egy ilyen méretű lakást piaci alapon 110-150 ezer forintért lehet bérbe venni, ami egy kétkeresős család esetén az átlagjövedelem 30-50 százalékát jelenti. Budapesten a magasabb bérek ellenére hasonlóak az arányok, mivel az átlagos albérlet díja is jelentősen magasabb mint vidéken. Egy közepes árfekvésű fővárosi kerületben ugyanez 150-200 ezer forint is lehet, ami a két átlagfizetés összegének 35-50 százaléka. A magyar családoknak tehát a jövedelmükből másfél-kétszer annyit kell lakbérre költeni, mint a németeknek.

Emellett a rendelkezésre álló lakások mennyisége és minősége sem kedvez az albérleti lét elterjedésének. Míg több nyugat-európai országban állami tervek vannak piaci alapú bérlakások építésére, addig Magyarországon hiányzik az átfogó koncepció. A meglévő bérlakások szociális alapon segítséget jelentenek egyes családoknak, piaci szolgáltatásként tervezett bérelhető lakások építése és a megfelelő jövedelmi szint azonban hosszú távon elengedhetetlen a lakásbérlet általános elterjedéséhez.

forrás: portfolio.hu